Pro Liceo, de már nem Pro Hugariae

 Bárki rákereshet a rég lezárt, ámde az interneten még olvasható XI. kerületi politikai fórumon Fidler Gáborra, a Drégelyvár „D” másképp Koncz Márton Üzleti Hírszerző Akadémiát (is) 2013-2014 táján „fenntartó”, a gyanú szerint több milliárdos költségvetési csalást elkövető, de feltételezhetően     a BM és a titkosszolgálatok jóvoltából (a NAV-ot és a Nemzeti Nyomozó Irodát ki ne felejtsem) mindent megúszó Drégelyvár Oktatási Központ Alapítvány főigazgatójára. Az „ásatások” még ma, 2023-ban is képesek feltárni olyan, visszamenőlegesen is érdekes újdonságokat erről a túlélőművészről és támogatóiról, amelyek további kérdésfeltevésre ingerlőek, noha azok, akiket hivatalból kéne, hogy érdekeljen a magyarországi korrupciós helyzet és annak nemzetbiztonsági összefüggései (különös tekintettel az orosz titkosszolgálati behatolásra) süketnek és vaknak tettetik magukat.

Felmerül a kérdés, hogy ha már a „Drégelyvár-ügyben” (amely a Ceglédy Csabáéhoz hasonló eset), nyomoztak (vagy felügyelték a nyomozást), akkor az alapítvány országosan hírhedt szélhámos főigazgatóját miért nem hallgatták ki gyanúsítottként, és volt-e tudomásuk arról, hogy a bűncselekmény-sorozatnak van egy, a nemzetbiztonsági szolgálatok felé elágazó szála is? Kellett, hogy legyen, mert a NAV arról is kapott bejelentést. Annak a 2018. októberi, költségvetési csalás tárgyában megküldött észrevételnek a „kálváriája” még ma sem ért véget. Október 29-én a NAV BFIG arról értesítette a bejelentőt, hogy a beadványt a további szükséges intézkedések foganatosítása érdekében a NAV Közép-magyarországi Bűnügyi Igazgatósága részére továbbította. Ezt követően november 30-án a Budapesti Nyomozó Ügyészségtől érkezett közlemény, miszerint „A Drégelyvár Oktatási Központ Alapítvány működésével kapcsolatos visszaélésekre figyelmet felhívó, a Nemzeti Adó és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóságának megküldött, az adóhatóság által a nyomozó ügyészséghez továbbított közérdekű bejelentése tárgyában tájékoztatom, hogy a beadványát, mint költségvetési csalás bűntette miatti feljelentést, az annak elbírálására jogosult Központi Nyomozó Főügyészség Budapesti Regionális Osztályához továbbítottam.” Ezután a BRO-tól vagy más ügyészi szervtől a feljelentés intézésével (vagy „elintézésével”) kapcsolatban mindmáig semmilyen értesítés nem érkezett. Ez az ügy tehát már több, mint négy éve folyamatban van anélkül, hogy a feljelentő bármit tudna a beadványa sorsáról. Sejteni viszont lehet, hogy a feljelentés illetéktelen kezekbe került, mert korábban is előfordult, hogy az egyébként könnyen azonosítható elkövetők névtelen elektronikus levélben megfenyegették azért, mert „fűnek-fának feljelentget”, és erről egyébként az ügyészség is tudomást szerzett, de nem látott összefüggést a névtelen fenyegető levél és fenyegetés beváltása, vagyis a beadványozó munkahelyéről történő önkényes és jogsértő eltávolítása között. De ne legyünk igazságtalanok. Az is könnyen lehetséges, hogy a BRO ügyésze egyszerűen a digitális „kukába” dobta a feljelentést.

Egy másik (ezúttal a Közérthető Biztonság Alapítvány Mercurius „Üzleti” Hírszerző Akadémiája ügyében tett) 2021-es feljelentésben a BRO-nak jelezték, hogy még mindig nem tudni, indítottak-e nyomozást az előzmény-ügyben (A „Drégelyvár Oktatási Központ kapcsán), és ha igen, akkor az milyen eredményre vezetett. Ez a beadvány viszont a BRO-tól a NAV-hoz került, és a felvetésre most már ők sem reagáltak. Az ügyészség nem teljesítette azt a kérést sem, hogy a KNBSZ-t értesítsék az ügy nemzetbiztonsági szempontjainak témájában készített elemzésről, amit a szolgálat főigazgatója – talán személyes ellenszenv (és érintettség) okán, hivatali kötelességét megszegve – nem hajlandó átvenni a szerzőtől.

A hivatali kötelességszegés természetesen most sem keltette fel senki figyelmét. Megjegyzendő, hogy egy másik nemzetbiztonsági szolgálat egykori főnöke esetében az ügyészség egyáltalán nem volt ilyen elnéző, igaz, az a főigazgató még egy másik színezetű kormányhoz volt köthető. Galambost kezdetben még az oroszok javára végzett kémkedéssel is vádolták, 2022-re ez a jelek szerint bocsánatos bűn (vagy érdem?) lett.

Szóval ott tartottunk, hogy: Kicsoda Fidler Gábor?

– Ez a Fidler Gábor nem az, aki korábban a Kiss János Ált. és Középiskola igazgatója volt, és onnan sikkasztásért a gyerekek szeme láttára bilincsben vitte el a rendőrség? – kérdezi Gaben0001 2008. január 5-én,  bő 15 évvel ezelőtt, reagálva Bicska Macheath nevű hozzászóló 2007. decemberi bejegyzésére, amely a Farkasréti Általános Iskola mint „Újbuda legjobb intézményének” (indokolatlansága miatt nagy port felvert, még az M1 és a Duna tévé által is közvetített tüntetést kiváltó) eladását kommentálva rámutat, hogy „létezik egy 2004-ben bejegyzett Pro Liceo, Pro Hungariae nevű alapítvány, amelynek egyik kurátora Fidler Gábor, Budapest  (…) szám alatti lakos. Az biztos, hogy az iskolaigazgató Fidler Gábor is a (...) úton lakik, hogy a két személy egyezik-e, egyelőre még nincs bizonyítva.

Az alapítvány célja: A kiemelten közhasznú szervezetként működő alapítványunk olyan iskolát és kollégiumot szeretne létrehozni, mely a külföldön élő másod, harmadgenerációs magyar fiataloknak biztosít lehetőséget szüleik, nagyszüleik szülőföldjének, saját gyökereiknek és anyanyelvének megismeréséhez.

Elképzelhető, hogy ez összefügg a Farkasréti iskolával?

Újabb ingatlanpanama.

Szép.”

Nincs szükség finomkodásra: az egybeesés bizonyított.

A Pro Liceo, Pro Hugariae alapítványt valóban „az a” Fidler Gábor gründolta 2004-ben, és létrehozása mögött – a későbbi fejlemények tükrében – még az ingatlan-panamán is túlmutató törekvések sejlenek fel. Nagyon úgy tűnik, hogy Fidler csak egy „stróman” volt, akit mások toltak előtérbe, feltehetően ugyanazok a BM-es körök, akik az egész pályafutását – mindmáig – egyengették, függetlenül attól, hogy milyen színezetű kormányzat volt hatalmon. A rendőrségi módszereket jól ismerő „megfigyelők” alighanem arra tippelnének, hogy Fidlert akkor szervezhették be, amikor először őrizetbe vették (és aztán együttműködési hajlandósága jutalmaként szabadon engedték).

Maga az alapító (egyben törvényes képviselő) a szervezet első hallásra szépen csengő, „kiemelten közhasznú” céljainak megvalósítása érdekében hosszú időn keresztül semmit nem tett. A Fővárosi Törvényszéknek még így is 10 évre volt szüksége ahhoz, hogy 2014. január 3-án jogerőre emelkedett, 9.Pk.60.515/2004/13-I. számú végzésében az alapítványt „megszüntetve” elrendelje annak végelszámolását, és végelszámolóként Fidler Gábort jelölje ki. A végzés indoklása megállapítja:

„A Fővárosi Törvényszék a 2013. 05. 11~én jogerőre emelkedett 68.P.25.897/2012/5. sorszámú ítéletével az alapítványt megszüntette, ezt követően a bíróság 9.Pk.60.515/2001/12. végzésével felhívta az alapítványt a végelszámolási kérelem benyújtására a végzés kézbesítésétől számított 30 napon belül. A végzés az alapítvány székhelyéről „nem kereste" jelzéssel érkezett vissza, ezért azt a bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi 111. törvény (Pp.) 99. § (2) bekezdése alapján a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő 5. munkanapon` 2013. 10. 11-én kézbesítettnek tekintette.

Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról. valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (Ectv.) 9. § (7)-(8) bekezdése értelmében, ha a bíróság az alapítványt megszünteti. a bíróság felhívja az alapítványt a végelszámolás lefolytatására. Az alapítvány végelszámolásának elrendelése iránti kérelmet a bíróság felhívásának kézhezvételétől számított 30 napon belül kell benyújtani az alapítványt nyilvántartó bíróság részére. Ha a végelszámolás elrendelése iránti kérelem nem kerül benyújtásra, a bíróság elrendeli az alapítvány kényszer-végelszámolását.

Mivel jelen esetben az alapítvány végelszámolás iránti kérelmet a törvényi határidőben nem nyújtott be, a bíróság az Ectv. 9. § (7)-(8) bekezdése alapján rendelkezett a kényszer-végelszámolás elrendeléséről. Mivel az Ectv. 9. § (3) bekezdése szerint végelszámolónak elsősorban a civil szervezet volt vezető tisztségviselőjét kell kirendelni, a bíróság rendelkezett Fidler Gábor törvényes képviselő végelszámolói kirendeléséről.”.

Miért „nem kereste” a vezető tisztviselő az alapítvány kényszer-végelszámolásáról rendelkező bírósági végzést? Talán azért, mert ekkor már a Drégelyvár Oktatási Központ (DOK) nevű másik kamu-alapítvány – és a „fenntartott” üzleti hírszerző akadémia – működtetésével sokkal nagyratörőbb célok lebegtek a szeme előtt.

A Pro Liceo, Pro Hungariae végelszámolását Fidler az addigiakhoz hasonló alapossággal (nem) hajtotta végre. A Fővárosi Törvényszék a 9.Pk.60.515/2004/14-1 számú, 2014. 07. 09.-én kelt, 2014. 09. 05-én jogerőre emelkedett újabb végzésében „Figyelemmel arra, hogy a végelszámoló a bíróság 13-II. sorszámú végzésében foglalt felhívás ellenére nem nyújtotta be a végelszámolói tisztséggel kapcsolatos összeférhetetlenségi nyilatkozatát, a bíróság a kényszer-végelszámolás lefolytatása és eredményes befejezése érdekében Fidler Gábort a kirendelés alól felmentette, és végelszámolónak a felszámolók névjegyzékében szereplő szervezetet rendelt ki”.

Amint a Fővárosi Bíróság elkezdett „szaglászni” a kiemelten közhasznúnak minősített, ám semmittevő Pro Liceo, Pro Hungariae oktatási alapítvány körül, Fidler Gábor és ügyvezető társai (Molnárné Rénes Éva és Vida Tamás) még ugyanabban az évben, 2013-ban, annak is október havában Németországban, Wiesbaden-i székhellyel bejegyeztették a Pro Liceo nevű Kft.-t. A Pro Hungariae utótag a jelek szerint akkor már nem volt fontos. Mint emlékszünk: A DOK „D-Akadémiája”, más néven a Koncz Márton Üzleti Hírszerző Akadémia ezzel egy időben, 2013 októberében tartotta meg első előadását a Zsigmond Király Főiskolán. A Pro Liceo németországi bejegyzési határozata szerint a gazdasági társaság tevékenységi területe oktatás, különösen középfokú oktatás, műszaki, szakmai és táncoktatás, eseményszervezés, bentlakásos iskola működtetése, ezen belül kiemelten szállás biztosítása, étkeztetés és más szolgáltatások. (ugyanezeket ígérte a DOK a magyar „civil” szakközépiskolásoknak is, és aztán átverte, megkárosította őket is, és a tanárokat is, a magyar államról nem is beszélve, amely azonban valamilyen, most már nem is olyan rejtélyes okból, ezt is zokszó nélkül tudomásul vette). A társaság alaptőkéje: 25200 euró. Vajon ki állta az alapítás költségeit, és miből? Csak nem a lóvá tett szakközépiskolai hallgatók befizetéseiből, vagy a tanárok ki nem fizetett illetményéből, esetleg a BM bűnmegelőzésre elnyert pályázati pénzeiből? Fidler Gábor a BM szerződéses partnere volt bűnmegelőzési előadások megtartására. Nem inkább bűnhődés-megelőzés áll a háttérben?

A társaság (Pro Liceo) tisztségviselője rajtuk (a három felsorolt személyen) kívül még egy bizonyos Nagy Dominik, aki ugyanazon a Wiesbaden-i székhely-címen a Pro Liceo-val együtt összesen 21 gazdasági társaságban érdekelt. A három, egyenként is teljes aláírási joggal felruházott, magyarországi állandó lakhelyű ügyvezető meghatalmazottjaként ő viszi a németországi ügyeket (amikről azóta sem lehet semmit tudni).

Emlékeztetőül: Molnárné Rénes Éva jelenleg annak a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrumnak a kancellárja, amelyhez mintegy tucatnyi szakiskola tartozik, köztük például a Than Károly Ökoiskola és Technikum. Az intézményhálózatot az Oktatási Hivatal felügyelte, a Palkovics László által vezetett Innovációs és Technológiai Minisztérium alárendeltségében. Rénes Éva – a hazafias és a honvédelmi (valamint ideológiai) nevelésben játszott szerepének köszönhetően (is) igen jó viszonyt ápol nemzetbiztonsági és HM-es körökkel, a Fidesszel, Fidler Gáboron keresztül pedig a BM-mel is.

Például az NBSZ honlapjának hírek rovatában fényképes tudósításban számolnak be arról, hogy 2022. február 10-én „a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat több mint 100, már nem használt hálózati eszközt (switch, hub, router) adott át a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum részére. Mi már új, korszerűbb technológiát alkalmazunk, a diákok gyakorlati oktatását azonban ezek az eszközök nagyban segíthetik. Emellett a környezetünk megóvása szempontjából is hasznos, hogy selejtezés helyett így meghosszabbodhatott ezeknek az eszközöknek az életútja.

Az átadáson kívül megállapodás született továbbá Alpek Szilvia nb. dandártábornok, főigazgató-helyettes és Dr. Molnárné Rénes Éva kancellár, továbbá Novák Géza főigazgató között arról is, hogy az NBSZ évente felajánlja az általa már nem használt eszközöket a Szakképzési Centrum részére.

     A Pesti Srácok 2021. július 10-én számolt be arról, hogy a „liberális gittegylet rendkívüli riadalmai” ellenére a diákok alapvető katonai ismereteket, harcászatot és önvédelmi technikákat sajátítanak el hazafias nevelés keretében, utóbbit foglalkozásokat a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Than Károly Ökoiskolája, Gimnáziuma, Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája honvéd kadétképzésében dr. Zöllei Zoltán ny. alezredes, katonai és nemzetbiztonsági közelharc-szakértő vezeti.

Simicskó István a Pesti TV-nek elmondta: „A Honvédelmi Minisztérium és a Honvédelmi Sportszövetség is minden segítséget megad az adott intézménynek, így a megfelelő szakembergárdát, az oktatási tananyagot is ők biztosítják. Szavai szerint azok a fiatalok, akik katonai képzésen vesznek részt, olyan többletet kapnak, hogy a polgári életben is jobban megállják a helyüket”. Simicskó a kadétprogramot még honvédelmi miniszterként indította útjára és segíti, mentorálja azt. Szavai szerint “a hazaszeretet, mint közös nevező, a nemzeti közösséghez tartozás érzésvilága, a honvédkadét-képzés jelene és jövője”.

Dicséretes aktivitás, megszívlelendő, szép szavak. Kár, hogy egy olyan szélsőjobbos szövegkörnyezetben hangoztak el, amely szerint a parlamenti ellenzék ab ovo hazafiatlan, egy olyasvalaki szájából, aki a választási kampányban az ellenfelét minden alapot nélkülözően azzal vádolta, hogy „orosz kém”, holott ő maga az, aki a „magyar–orosz fegyverbarátság” élharcosaként orosz kémekkel barátkozik, és aki 2017 márciusában – még miniszterként – egy olyan „panaszos” beadványt hagyott válasz nélkül, megsértve ezzel a vonatkozó törvényeket, amelyben „szabálytalanságokról, vétségekről, hivatali és szolgálati bűncselekményekről" volt szó. Ezeket (azokat) a bejelentő szerint a Katonai Biztonsági Hivatalhoz (KBH), majd a KNBSZ-hez és az NKE-hez befészkelődött volt III/III-as és III/IV-es (tehát BM-es) állambiztonsági tisztekből verbuvált „árnyéktitkosszolgálat” ügynökei követték el a katonai nemzetbiztonsági felsőoktatás és NATO-hozzájárulási képességeink rombolása érdekében”. Simicskó tehát semmit sem tett az ügyben, már ha a bejelentő elhallgattatásában való közreműködést nem tekintjük valaminek.

A 2022-es választásokat megelőzően a kancellár-asszony Borbély Ádám, budapesti Fidelitas-elnök mellett kampányolt (sikertelenül). De menjünk egy kicsit vissza az időben...

2017. március 7-én Molnárné Rénes Éva és Fidler Gábor közösen tartottak előadást a „Tanulj Szakmát” Pályaorientációs és Szakképzési Börze rendezvényén a felnőttképzésről. Ekkor még folyamatban volt a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálata a Fidler által vezetett alapítványoknál, cégeknél és oktatási intézményeknél elkövetett költségvetési csalás-sorozat és egyéb bűncselekmények miatt, amelyeknek több ezer károsultja volt. Fidler bizonyára csak azért úszhatta meg a börtönt, mert a bűncselekményekben a HM és a BM irányítása alatt lévő titkosszolgálatok is érintettek voltak, és közbenjártak az érdekében.

Ha belegondolunk, akkor több mint furcsa egybeesés, hogy a Drégelyvár Alapítvány, a „D-Akadémia”, a Koncz Márton Üzleti Hírszerző Akadémia és a Magyar Biztonsági Civil Akadémia, továbbá ki ne felejtsem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, valamint a Zsigmond Király Főiskola (később ZSKE, majd MFE) és még sorolhatnám, egymáshoz kapcsolódó piszkos ügyeivel egy időben alakult meg és létezik a mai napig a Pro Liceo GMBH is Németországban ugyanannak a Fidler Gábornak továbbá Vida Tamásnak (a KNBSZ nyugdíjasának) a részvételével, akik nemcsak a felnőttképzésbe általában, hanem a nemzetbiztonsági (felsőfokú!) szakmai képzésbe is belekontárkodtak, pusztító eredménnyel. Még a katonai felderítés szakmai anyagainak külföldre juttatásával is megpróbálkoztak, amiben K. F. ny. ezredes (KBH) és más, hasonló kaliberű „hadtudósok” is segédkeztek, a katonai elhárítás és a katonai felderítés soraiból egyaránt.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Molnárné Rénes Éva maga is bűntárs volna ezekben a rémtettekben, hanem azt, hogy az árnyék-titkosszolgálat a Fidlerhez és V. T.-hez hasonló kis stílű ügynököket is felhasználva kuratóriumi tagságok, ügyvezető igazgatói tisztségek, média-szereplési lehetőségek, együttműködési megállapodások, állami elismerések és politikai celebekkel egy lapon szereplés stb. elutasíthatatlan felajánlásával bárkit képes úgy behálózni és akár a tudta nélkül kompromittálni, hogy aztán soha többé ne tudjon ebből a körből kitörni, velük és megbízóikkal szembe fordulni.