Egy nagy szelet a nemzetbiztonsági felsőoktatás tortájából, ami megfekszi a gyomrunkat

  

Az előző bejegyzésben arról a közérdekű adatigénylésről volt szó, amely a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) egyetemekkel és főiskolákkal kötött együttműködési megállapodásaira vonatkozott, és amelyet a volt főigazgató (Béres János altábornagy) nemzetbiztonsági érdekből elutasított. Mivel a tábornokot ez év november 5-i hatállyal, saját kérelmére felmentették beosztásából (és ez alkalomból kitüntették), az általa aláírt elutasító határozatot akár „hattyúdalnak” is tekinthetjük.  Ahogy azt Explorator ígérte, most egy konkrét példán, a KNBSZ és a Milton Friedman Egyetem (MFE), illetve jogelődjei együttműködésén keresztül mutatjuk be, hogy a „nemzetbiztonsági érdek” ez esetben hamis, álságos hivatkozási alap, amelynek célja a figyelemelterelés a katonai titkosszolgálat felső vezetői által elkövetett szakmaiatlan és jogszabálysértő intézkedésekről, a felsőfokú oktatási intézmények titkosszolgálati megszállásáról és más törvényellenes, állampolgári alapjogokat sértő tevékenységekről, a Büntető Törvénykönyv hatálya alá eső cselekedetekről.

Induljunk ki onnan, hogy egy évekkel ezelőtti adatigénylésre a Zsigmond Király Egyetem kiadta a KNBSZ-szel 2013-ban, még főiskolai minőségében (ZSKF) kötött, és 2017-es (már ZSKE néven nyélbe ütött) együttműködési megállapodásait.

 A ZSKF-KNBSZ szerződésben említés történik egy még korábbi, 2525/96 számú megállapodásról (amely 2013 februárjában hatályát vesztette), ez nem áll Explorator rendelkezésére, de a mondandónk szempontjából fontos lehet:

 

amennyiben jelzi, a ZSKF és jogutódjai, illetve a KNBSZ (és egyik jogelődje) között hosszú idejű, szoros kapcsolatok szövődtek, amelyeket napjainkig minimum három szerződésben rögzítettek. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a ZSKF-nek értelemszerűen eredetileg „csak” a katonai felderítéssel (KFH-val) volt megállapodása, a katonai elhárítással (KBH-val) nem kötött ilyen szerződést (ellentétben mondjuk a Pécsi Tudományegyetemmel, aminek kezdetben csak a KBH-val, de nem a KFH-val volt együttműködése). A 2012-es összevonás előtt (mármint a KFH és a KBH KNBSZ-szé egyesülése előtt) a két „cég” az oktatási, tudományos kutatási megállapodások terepén teljesen külön utakon járt, utána pedig "egyesültek" ebben a vonatkozásban is, ami azt jelenti, hogy a felderítők együttműködési megállapodásainak "elintézését" átvette az elhárító ágazat. Ez az ország biztonsága (nemzetbiztonsága) szempontjából katasztrofális következményekkel járt.

Amikor Explorator először olvasgatta a dokumentumot, akkor az egy olyan „szokványos” oktatási-kutatási, tudományos együttműködési keret-megállapodásnak tűnt két intézmény között, amelyet a felek a képességeiktől és lehetőségeiktől függően tölthetnek meg tartalommal. Miért kéne ezt titkolni, a ZSKF-et (és jogutódjait, a ZSKE-t, majd MFE-t) még a KNBSZ-szel együttműködő szervezetek listájából is kihagyni? Explorator-t ugyan egy kicsit elgondolkodtatta a dokumentum megnevezésében szereplő, „a kapcsolattartás rendjét” középpontba állító önmeghatározás:

 

vagy említhetjük az általános elvek között helyett kapott olyan kifejezéseket, mint „a kölcsönös információcsere rendje” vagy „a szakmai kapcsolattartás és együttműködés rendje”, mert a felek „jogi normákban meghatározott feladatai és érdekei”  jelentősen különbözhetnek (egyikük hírszerző-elhárító szolgálat, amelyre a nemzetbiztonsági törvény, az nbtv. vonatkozik, másikuk főiskola, amire a felsőoktatási törvény vonatkozik),

 

de aztán meg is nyugtatta a tudományos, oktatási-kutatási terület kizárólagos hangsúlyozása az „együttműködés területei” rovatban. Garantáltnak látszott tehát, hogy „az együttműködő felek autonómiája” tényleg nem sérül, bár Explorator tud egy olyan kifakadásról, amelyben a ZSKF egy munkatársa szóvá tette, hogy a KNBSZ egy operatív tisztje (egyben oktatási tótumfaktuma) megpróbált közvetlenül utasításokat adni neki, de a probléma végső soron megoldódott (a főiskola munkatársa elküldte a KNBSZ munkatársát egy melegebb éghajlatra), és az együttműködés rendje a megállapodásnak és a felek belső szabályainak is megfelelően ezután helyreállt.

A fentieknél egy fokkal súlyosabb problémának látszik, hogy a KNBSZ-nek a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel (NKE-vel) már 2012 óta volt együttműködési megállapodása (alkalomadtán majd ezt is kivesézzük), és abban a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy „tevékenyen együttműködnek az egységes nemzetbiztonsági képzés, a technikai (rádióelektronikai) felderítő és a humán tisztek utánpótlásának képzési feltételrendszerének biztosítása és eredményes végrehajtása érdekében”. A megállapodásban a szolgálat kötelezettséget vállalt arra is, hogy saját oktatási bázisán, vagyis a KNBSZ objektumában (ami egyben az NKE alapító okiratában feltüntetett egyetemi telephely is) – külön megállapodás alapján – biztosítja a katonai nemzetbiztonsági szakirányú egyetemi oktatás (nappali és/vagy levelező mesterképzés, elméleti és/vagy gyakorlati foglalkozások, szakmai gyakorlatok) infrastrukturális és egyéb feltételeit; a főigazgató egyedi döntése alapján, a biztonsági rendszabályok figyelembe vételével, az NKE illetékes vezetőjének írásbeli kérésére biztosíthatja más szakokon (szakirányokon) tanuló hallgatók részére az előírt szakmai gyakorlat megtartását stb. Kérdés, hogy az objektumbiztonság (zárt körlet), az információbiztonság, az adatvédelem, a személyi biztonság és effélék megteremtésére, vagyis a nemzetbiztonsági érdekek feltétlen érvényesítésére irányuló szakmai igényesség  a ZSKE-vel folytatott együttműködésben mennyire tudott megvalósulni. A jelek szerint a gyakorlatban semennyire.

A ZSKF-nél voltak ugyan az oktatók között egykori – addigra már nyugdíjas – katonai felderítők, akiknek a szakma elvben "a kisujjukban volt" (ez lehetett az együttműködés humán erőforrás-oldalról biztosított kiinduló pontja), csakhogy a főiskola (és a titkosszolgálat) a lehető legnagyobb szeletet akarta kihasítani a nemzetbiztonsági felsőoktatás tortájából. Ezért aztán a ZSKF – a KNBSZ tudtával – a nemzetbiztonsági ismeretek oktatását kiszervezte egy ellenőrizetlen társasághoz, egy többször is adatlopáson kapott, országosan hírhedt szélhámosok, rendőrspiclik, BM-es ügynökök, identitászavarral küzdő nyugdíjas katonai felderítők és hasonlók részvételével alakult kamu oktatási alapítványhoz, amellyel szintén együttműködési megállapodást kötöttek!

A ZSKF és a Drégelyvár Oktatási Központ (DOKFIG) közötti, 2013. szeptember- októberi együttműködési megállapodás két változatban is Explorator birtokába került. A 2017-es adatigénylés intézése során ugyanis az adatgazda ZSKE (a ZSKF jogutódja) először „nem találta” a dokumentumot, aztán előkerült egy 2013. szeptemberi változat, amiről kiderült, hogy az csak egy tervezet, majd az adatigénylő reklamációjára végül sikerült a hivatalos, aláírt, lepecsételt, 2013. októberi dátumú megállapodást is megküldeniük.

A tervezet utolsó oldalának alján az aláírások és a pecsét hűlt helyének szomorú látványából kiderül, hogy a dokumentumot az eredeti elgondolás szerint a ZSKF képviseletében Dr. Bayer József rektor, a DOKFIG képviseletében pedig Fidler Gábor főigazgató írta volna alá (róla Explorator korábbi bejegyzéseiben már olvashattatok egyet s mást).

 

Közben valami történhetett, hiszen az október 2-ára halasztott hivatalos aláírási ceremóniára a ZSKF képviselőjeként a rektor helyett Dr. Juhászné Belatiny Katalin elnök, a DOKFIG képviselőjeként pedig Virág Gergő kuratóriumi elnök neve szerepelt a fejlécben, és az ő nevüket nyomtatták előre az aláírásra fenntartott, kipontozott rész alá is az „éles” dokumentum végén. Lássátok szemeitekkel:

Mi történhetett? Explorator biztos forrásból tudja (ha kell, igazolni is), hogy Bayer József rektor eleve nem szándékozott aláírni a megállapodást, Fidler pedig összeveszett Virággal, aki ragaszkodott hozzá, hogy ő, a kuratóriumi elnök legyen a DOKFIG részéről az aláíró, ne Fidler mint „főigazgató” (később aztán Virág fel is jelentette Fidlert, de az már 2015-ben történt). Van még egy csavar a történetben: az éles szemű olvasónak talán feltűnt, hogy a „Dr. Juhászné Belatiny Katalin” előnyomtatott szöveg fölött nem az ő aláírása szerepel! De akkor kié? Állítólag Dr. Szatmári Péter CSc általános rektorhelyettesé, aki a ZSKF részéről az együttműködés koordinálására és ellenőrzésére kijelölt munkatárs a DOKFIG-gal és a KNBSZ-szel kötött megállapodásban is! Itt bizony okirat-hamisítás történt, ami mögött az lehet, hogy a főiskola akkori legfelső vezetése (a rektor és a tulajdonos) a megállapodást előkészítő megbeszélések során meggyőződött róla, hogy a DOKFIG szélhámosok gyülekezete (csalnak az állami – normatív – támogatásokkal, fantom-hallgatók után is vesznek fel fejpénzt), ezért megszakították velük a tárgyalásokat, a KNBSZ és a Szatmári rektor által vezetett ZSKF-es „oktatói kör” azonban futott a pénze után, vagy szebben mondva nem akarta veszni hagyni az ún. „D”-Akadémiába eszközölt anyagi és szellemi befektetéseit, vagyis a „bűnmegelőzési oktatás” címén a DOKFIG-on keresztüláramoltatott BM-es pályázati pénzeket és a vállalkozó kedvű nyugdíjas katonai felderítők által már kidolgozott, részben „operatív” tananyagokat.

Még egy „csavar”: A megállapodásra valamiképpen Fidler Gábor is utólag rácsempészte az aláírását, de ezen már nem is csodálkozunk. Ő sem akart lemaradni a koncról.

Terjedelmi okokból – egyelőre – nem részletezzük a DOKFIG „D”, azaz „diplomáciai”, más néven Koncz Márton Üzleti Hírszerző Akadémia viszontagságait, csak arra emlékeztetünk, hogy a Magyar Nemzetben 2015. október 27-én Szemán László tollából jelent meg a „Milliárdos oktatási támogatás nyomában” c. tudósítás, amely szerint:

„Csaknem 3,5 milliárd forint összegű, 2013–14-es költségvetési támogatást kér számon a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) három oktatási alapítványon és az általuk működtetett iskolákon – derült ki a lapunk birtokába jutott dokumentumokból.

Információink szerint a NAV közép-magyarországi regionális bűnügyi igazgatósága hat különböző büntetőügyet összevonva költségvetési csalás és sikkasztás gyanúja miatt jelenleg ismeretlen tettesek ellen folytat nyomozást a Drégelyvár Oktatási Központ Alapítvány (DOK), a Harmadik Évezred Oktatásáért Alapítvány (HÉO), valamint a Tanult és Képzett Emberekért Közhasznú Alapítvány (TKEK) tevékenységével összefüggésben. A gyanú szerint olyan tanulók után is felvettek költségvetési támogatásokat, akik nem jártak az alapítványok által működtetett iskolákba, vagy éppen papíron több oktatási intézményben is nyilvántartották őket. Az eddigi adatok szerint több ezer károsultja lehet az összevont ügyeknek. A nyomozás várhatóan évekig eltart a többmázsányi irat és a kihallgatandó tanúk nagy száma miatt.”

A DOK csalás-sorozata által okozott társadalmi érdeksérelem és bizalomvesztés súlyosságát jelzi, hogy ez volt az egyik hivatkozási alap az alapítványi iskolák működési feltételeinek szigorítására, ami belpolitikai viharokat is kavart, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete szerint ugyanis a támogatásokkal csak úgy lehet csalni, hogy az elkövetőknek a hatóságoknál belső összekötőjük, segítségük van (Magyar Narancs: Sem ígéret, sem törvény – Kilátástalan helyzetben a magyar felsőoktatás, 2015. december 10.; Népszava: Célkeresztben az alapítványi iskolák, 2016. január 8.).

A DOKFIG (DOK) vezetői végül vádemelés nélkül megúszták a büntetőeljárást, talán azért, mert a nyomozás során felmerült a nemzetbiztonsági szál (az NKE, a ZSKF, a DOKFIG „D” Akadémia és a KNBSZ belső nemzetbiztonsági tanfolyamainak oktató állománya jelentős átfedést mutatott, vagyis ugyanazok az aktív és nyugdíjas katonai felderítők tanították a hivatásos nemzetbiztonsági tiszteket közalkalmazottként, akik egy magánegyetem tanáraként vagy éppen egy középfokú oktatást szervező alapítvány be nem jelentett munkatársaiként „feketén” vagy legjobb esetben „szürkén” a civil amatőröket. Minderről Explorátor korábbi blogbejegyzéseiben, vagy az annak lapjain sokszor hivatkozott Átlátszó-cikkekben is olvashattatok.

A KNBSZ, a ZSKF és a DOKFIG tehát egy olyan triumvirátust (az NKE katonai nemzetbiztonsági tanszékével együtt kvadránst) alkotott, amelynek a nemzetbiztonsági ismeretek oktatását felölelő tevékenységét a katonai titkosszolgálat ezredes rendfokozatú humán főosztályvezetője (a KBH volt oktatási osztályvezetője) és az ő notórius „akadémia-alapító” egykori helyettese, egy nyugdíjas ezredes koordinálta.

Közben a ZSKF-ből 2016-ban egyetem lett (ZSKE), ahol 2017 elején keresztféléves rendszerben elindult a diplomás szakképesítést adó nemzetbiztonsági elemző szakirányú továbbképzési szak. A felek (a ZSKE és a KNBSZ) közötti együttműködés ezzel új szakaszba lépett, ezért 2017. május 9-én (a Győzelem Napján) új megállapodást kötöttek „a kapcsolattartás rendjéről”, de ezt majd egy következő bejegyzésben mesélem el.