Pályázat felülbírálati indítvány benyújtására

a Nemzeti Morális Katasztrófabajnokság jelenleg 4. (olimpiai pontszerző) helyezettjének bűnügyében.

 A következő esettanulmánnyal Explorator célja az, hogy az érdeklődő magánszemélyeket (esetleg jogászokat is) felülbírálati indítvány benyújtására ösztönözze egy volt országgyűlési képviselő elleni, hivatali visszaélés tárgyában benyújtott feljelentést elutasító ügyészi határozattal szemben. Mellesleg a tényállás sajátosságainak köszönhetően az illető előkelő helyezést érdemelt ki a nemrégiben meghirdetett Nemzeti Morális Katasztrófabajnokság elődöntőjében is. Tehát:

 Az ügyészség honlapján 2023. május 24-én megjelent a Központi Nyomozó Főügyészség 1. nyom. 392/2023 számú, személyi azonosító adatoktól megfosztott (anonimizált) határozata korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása tárgyában. Mint ismeretes, bizonyos kiemelt, a korrupcióval összefüggő bűncselekmények esetében az elutasító határozatokat nyilvánosságra kell hozni, hogy azokkal szemben bárki felülbírálati indítványt nyújthasson be (bizonyos feltételekkel, mint pl. kötelező jogi képviselet), ahogy az a határozatban is szerepel. Az anonimizálás indoka teljesen érthető: ez védi a feljelentőt is, és védi a feljelentésben feltétezett elkövetőként esetleg név szerint megjelölt személyt is a nem kívánatos következményektől, például a közmegvetéstől, különösen akkor, ha a feljelentésben megfogalmazott gyanú később alaptalannak bizonyulna.

A dokumentumból kitűnik, hogy a feljelentő állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztása, korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása és hivatali visszaélés miatt fordult az ügyészséghez, egy olyan volt parlamenti képviselőt megnevezve elkövetőként, aki „az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságában (a továbbiakban NBB) is részt vett”. Az elkövető a feljelentő szerint azzal valósította meg a bűncselekményt, hogy egy 2022. február 7-i beadvány ügyében (bő két héttel az orosz-ukrán háború kirobbanása előtt) semmilyen intézkedést nem tett, holott abban szövetséges fegyveres erő ellen (az oroszok javára végzett) katonai kémtevékenységről, a nemzetbiztonsági szolgálatokon belüli korrupcióról és vele összefüggésben költségvetési csalásról volt szó, és a bejelentő kérte a képviselő segítségét a dokumentumok KNBSZ (Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat) részére történő eljuttatásához és az NBB tájékoztatásához, továbbá felajánlotta, hogy személyes meghallgatásakor átadja az említett dokumentumokat.

 Explorator utánanézett: A 2022-es választások után május 2-án megalakult új NBB összes tagja az előző parlamenti ciklusban is országgyűlési képviselő volt a bizottság jelenlegi elnökén, a jobbikos Sas Zoltánon kívül, aki egykori párttársát váltotta ebben a pozícióban. Vagyis a névtelen „tettes” nem lehet más, mint az a volt országgyűlési képviselő, aki Sas Zoltán párttársa, egyben az NBB elnöke volt 2022. február 7-én. Az ügyészség – sajnos vagy szerencsére – saját hibájából nem tudta anonimizálni a bűncselekmény (feljelentő által) feltételezett elkövetőjét, ami végső soron nem is baj. Az egyéni (büntetőjogi) felelősség, a cselekmény súlyának megítélése szempontjából ugyanis van annak jelentősége, hogy a feltételezett elkövető nem egyszerűen az NBB tagja (az ügyészség eufemisztikus megfogalmazásában „résztvevője”), hanem annak elnöke volt, aki még az „egyszerű” tagoknál is nagyobb hatáskörrel, intézkedési jogosultsággal rendelkezett, következésképpen még náluk is nagyobb felelősséggel bírt az NBB feladatainak teljesítése tekintetében. Az olyan választott köztisztviselők, mint pl. a parlamenti képviselők, különösen, ha még bizottsági elnökök is, aligha tarthatnak igényt névtelenségre, ha velük szemben ilyen súlyos gyanú merül fel. Őnekik nemcsak „bűntelennek”, hanem feddhetetlennek, „minden gyanú felett állónak” is kell lenniük ahhoz, hogy a feladataik ellátáshoz nélkülözhetetlen közbizalmat élvezhessék.

A határozat szövegéből az is kiderül, hogy a korrupciós bűncselekmény feljelentésének elmulasztása, valamint a hivatali visszaélés ügyében lefolytatott eljárást az ügyészség különválasztotta az állam elleni bűncselekmény feljelentésének elmulasztásától. A határozat tárgyaként viszont kizárólag a (korrupciós) feljelentés elmulasztását jelölték meg, a másikban új határozatot ígértek. És a harmadikban? A hivatali visszaélést az ügyészség „letudta” azzal, hogy „Jelen ügyben a feljelentő által sérelmezett magatartás az általa a feljelentett személlyel közölt bűncselekmények miatti feljelentés megtételének elmulasztása, és egyéb cselekvőség a feljelentés alapján nem állapítható meg”. Csakhogy a feljelentő nemcsak a bűncselekmény(ek) miatti feljelentés elmulasztását sérelmezte. A határozatban szerepel az is, hogy „a feljelentésből az megállapítható, hogy amikor a feljelentő egy ismerősén keresztül jelezte a beadvány küldését a volt országgyűlési képviselőnek, az a visszacsatolás érkezett, hogy ő még nem látta a levelet, valamint arra is történt utalás, hogy a parlamenti e-mailjeit nem, csupán az akkori pártja informatikusai által üzemeltetett szerveren keresztül érkező leveleket szokta személyesen olvasni”. Ezek szerint az ügyészség álláspontja az, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöke nem követ el hivatali mulasztást azzal, hogy az Országgyűlés honlapján beérkező e-mailjeit, amelyek között állampolgári megkeresések, bejelentések, kérések és javaslatok, valamint állami, közhatalmi szervek, többek között és az Országgyűlés Hivatalának értesítései, tájékoztatásai, egyéb neki személyesen címzett dokumentumai találhatók meg, „nem szokta személyesen olvasni”.

A határozat indoklása rámutat, hogy „a feljelentés adatai alapján még az sem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a volt országgyűlési képviselő a bejelentést megkapta és megismerte volna”, mert „email útján küldött bejelentés kézbesítésének tényleges megtörténte nem igazolható”. Ezt természetesen még egy alapfokú számítástechnikai felhasználói tanfolyamot végzett szép korú nyugdíjas is könnyedén meg tudja cáfolni. „Fentiekre figyelemmel a feljelentés adatai alapján megállapítható, hogy a volt képviselőnek nem volt hitelt érdemlő tudomása korrupciós bűncselekmény megvalósulásáról, vagy arra irányuló előkészületről, így ezen bűncselekmény miatti feljelentési kötelezettsége nem volt” – folytatódik az indoklás.

Az Országgyűlés Hivatalának 2023 januárjában lezárt kézikönyve szerint: „A képviselőkkel szemben fontos elvárás, hogy folyamatosan kapcsolatot tartsanak választóikkal, vegyék figyelembe véleményüket és lehetőség szerint képviseljék érdekeiket. Ezért lakossági fórumokon vesznek részt, fogadóórákat tartanak, levélben, e-mailen válaszolnak választóik megkeresésére (Explorator kiemelése). Ez persze csak a képviselő politikai felelősségét egyértelműsíti, a büntetőjogi felelősség alól viszont az ügyészség álláspontja mentesíti. Úgy tűnik, a vádhatóság a feljelentőtől várja el a bűnösség bizonyítását, holott a nyomozás megindításának előfeltétele nem a bűnösség bizonyítása, hanem a bűncselekmény gyanújának megalapozottsága, vagyis a tényállási elemek meglétének valószínűsíthetősége (és bizonyítási eszközök feltételezhető rendelkezésre állása, valamint azok alkalmazásának várható eredményessége). Ezt szem előtt tartva a feljelentő megnevezett egy tanút is, aki a képviselővel ismertette az e-mail tartalmát, és akinek a honatya (bizottsági elnök) kijelentette, hogy „nem szokta olvasni” az effajta e-maileket, magyarul nem kíváncsi rájuk (holott – többek között – a nemzetbiztonsági törvény előírja az általa vezetett testület „közreműködését” a szolgálatok ellenőrzésében). Az elnök úrnak tehát igenis tudomása volt arról a körülményről, ami az ő halaszthatatlan intézkedését igényelte, tehát célzatosan okozott kárt – kinek is? – Magyarország mint a magyar állampolgárok közössége alapvető nemzetbiztonsági érdekeinek azzal, hogy megszegte a hivatali kötelességét. A bűncselekmény (vétség) minden tényállási eleme bizonyítható lenne, ha az ügyészség venné a fáradságot, hogy a dolgok végére járjon.

Az OGY NBB „résztvevője”, aki 2022 februárban nemcsak a bizottság elnöke, hanem az egyesült (?) ellenzék miniszterelnök-jelöltjének, Márki-Zay Péternek a nemzetbiztonsági kabinetfőnöke is volt (Explorator úgy tudja, ez is szerepelt a feljelentésben), ezek szerint nem az ország érdekeit tartja szem előtt (Az talán nem az ország érdeke, hogy a szövetségesek elleni katonai kémkedésnek az illetékes szolgálatok közbeavatkozása véget vessen?), és nem képes (sőt nem hajlandó) „pártpolitikai hovatartozásától függetlenül” teljesíteni hivatali (bizottsági "résztvevői" és elnöki) kötelességét, amire felesküdött. A Jobbik 2015 óta KGBélán és más titkosszolgálati ügynökökön keresztül, összekötő kapocsként működött az ÁSZ (árnyék-titkosszolgálat) és az oroszok között, közvetlenül is kiszolgálva a partnerszervezetnek tekintett orosz GRU regionális törekvéseit, és a jelek szerint ezen a szervezet „néppártosodása” sem sokat változtatott.

A sajtóból ismeretes, hogy a volt bizottsági elnök 2022 májusban – a személyes választási kudarcát nem sokkal követően – elindult a párt tisztújító közgyűlésén, de „ős-jobbikosként” alulmaradt Jakab Péterrel szemben, ezért kilépett a pártból. Ekkor azt nyilatkozta, hogy a Jobbikból való kilépése nem egy másik pártba való átlépés, de a politikusi pályafutását nem tekinti lezártnak. „Ez egy fantasztikus szakma, hogy az ember a politikán keresztül igyekszik tenni a saját hazájáért.” – jelentette ki, majd novemberben belépett a Momentumba, ahol tárt karokkal fogadták, mint olyasvalakit, aki „a fényt választja az árnyék helyett”. Ez tényleg egy fantasztikus szakma! Ebből is látszik, hogy az elnök úr elfogadhatatlan (és büntetőjogi megítélés alá tartozó) viselkedése egyáltalán nem „párt-specifikus”. A magyar országgyűlési képviselőkre, a bizottsági tagokat is beleértve általában jellemző, hogy nem olvassák az e-mailjeiket, az elektronikus postafiókjukat az „asszisztenseik” kezelik, a nekik szóló leveleket a beosztottjaikkal válaszoltatják meg. Mindez adatvédelmi, az NBB esetében titokvédelmi szabályokat is sért.

Az NBB tagjait nem véletlenül vetik alá a legmagasabb fokú nemzetbiztonsági ellenőrzésnek. Ők a bizottság felügyelő tevékenysége keretében és a hozzájuk intézett beadványok révén államtitkok birtokába kerülhetnek, és azokat kötelesek lennének szakszerűen kezelni, a források és a minősített adatok védelméről gondoskodni a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló törvények szigorú betartásával. Ennek érdekében az OGY hivatalától nagy értékű hordozható személyi számítógépet (laptopot), mobiltelefont, a megkereshetőségüket biztosító, névre szóló, @parlament.hu kiterjesztésű e-mail postafiókot stb.-t kaptak. Minden lehetőségük megvan arra, hogy a telefonos és a számítógépes értesítéseiket úgy állítsák be, hogy a hozzájuk érkezett üzenetekről akár azonnali tájékoztatást kapjanak. Annyi biztosan elvárható tőlük – ha már ilyen fontos beosztásba kerültek –, hogy minimum naponta egyszer ellenőrizzék az e-mailjeiket, és mondjuk egy héten belül (ez talán nem teljesíthetetlen) megválaszolják azokat. Ezeket a munkamozzanatokat nem engedhetik át az asszisztenseiknek vagy bárki másnak (aki nem rendelkezik nemzetbiztonsági ellenőrzöttséggel, és az adott bizottsági munkakörhöz tartozó felhatalmazással).

A jelek szerint az NBB (volt) elnöke – számos elődjéhez és az utódjához hasonlóan – úgy véli, semmilyen jogi, erkölcsi, politikai vagy szakmai felelősséggel nem tartozik azoknak a hivatali kötelességeinek az elmulasztása miatt, amelyekre felesküdött, és amelyeket egyébként törvény ír elő (lásd az 1990. évi LV. tv.-t a képviselők jogállásáról): „A képviselő jogait személyesen gyakorolja” (mint ahogy a fizetését is személyesen veszi fel, a névre szóló bankszámlájára utaltatja). És a kötelességeit? Azok teljesítését – a jelek szerint – ellenőrzés nélkül átengedi a maga köré gyűjtött talpnyalóknak, besúgóknak, ellenséges titkos ügynököknek, „segítőknek” és „tanácsadóknak”.

 Az OGY NBB-nél kialakított „ügyintézési „rendszer” így tökéletesen alkalmas arra, hogy az árnyék-titkosszolgálat, vagy korrupt hivatalnokok, esetleg szervezett bűnözői körök, idegen ügynökök a megvesztegethető vagy zsarolható képviselők aktív vagy passzív közreműködésével kirostálják azokat az üzeneteket, amik a számukra kellemetlenek lehetnek, és mentesüljenek mindenfajta felelősségre vonás alól.

Végül megjegyezzük, hogy valami rejtélyes okból a T. Ügyészség – noha tudomása van róla – nem foglalkozik az előzmény alapüggyel sem (szövetséges fegyveres erő és az EU intézményei elleni kémkedés). Úgy látszik arra várnak, hogy valaki feljelentse az érintett nemzetbiztonsági szolgálatok felső vezetőit és az irányító minisztereket is. Explorator úgy sejti (bár jóslásokba nem bocsátkozik), hogy egyszer még ez is bekövetkezhet.