Álomgyár: ez az igazi horror

 Az Átlátszó, internetes oknyomozó portál 2022. október 27-i cikke ismerteti a közérthető Biztonságért Alapítvány (KBA) Mercurius Üzleti Hírszerző Akadémiájának tevékenységét. Az alapítvány, illetve az „Akadémia” kulcsfigurái több szálon is köthetők az egykori Katonai Biztonsági Hivatalhoz (KBH), a Katonai Felderítő Hivatalhoz (KFH), a két szervezet összevonásából megalakult mai Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálathoz (KNBSZ), a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez (NKE), a Milton Friedman Egyetemhez (MFE), és – ami talán a legmeglepőbb – az orosz fegyveres erők katonai felderítő (hírszerző) főcsoportfőnökségéhez, a GRU-hoz. Az ügy szereplői az újságírónak adott nyilatkozatokban megpróbálnak elfogadható magyarázatot adni a meglehetősen gyanús összefüggésekre, amit azonban az eddig rendelkezésre álló adatok alapján erős kétkedéssel fogadhatunk. Például az alapító GYKJ John Cure írói álnéven horrorregényszerző, mellékesen a Systema nevő orosz Specnazos harcművészeti rendszer egyik magyarországi (volt?) vezető instruktora, aki Putyin kedvenc mototros bandájának, a szintén systema-s „Éjjeli farkasoknak" az emblémáját tetováltatta magára (a tetoválás hosszú távú elkötelezettséget jelez), azt állítja, hogy a Honvédelmi Minisztériummal ugyan a 2018-as megalakuláskor valóban tervezték kapcsolat felvételét, de erről hamar letettek. Ez már csak azért is nehezen hihető, mert a KBA korábban többek között még HM államtitkári szintű előadást is meg tudott szervezni, az örökös tiszteletbeli kuratóriumi elnökük (dr. K. F.) pedig a Katonai Biztonsági Hivatal egykori oktatásszervező és az iraki magyar kontingens kommunikációs tisztje volt, akit 2012-ben már nyugdíjasként léptettek elő ezredessé, következésképpen HM-es berkekben ismert személyiség, és igen jó összeköttetésekkel rendelkezik.
GYKJ az MFE nemzetbiztonsági képzésén sajátította el a nemzetbiztonsági ismereteket egy szakirányú továbbképzési szakon, és az ott megszerzett tudást – irodalmi vénáját nem meghazudtolva – a tudományos ismeretterjesztésbe forgatta át. 2020. június 27-én a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei hírportálban cikket közölt „A világ második legősibb mestersége” címmel, amelyet GyKJ terrorizmus- és biztonság-kutató, a Közérthető Biztonság Alapítvány alapítója-ként írt alá. A „tanulmány” gerincét – az irodalomjegyzékben feltüntetett hivatkozások szerint – dr. B. L. 2020-as egyetemi jegyzetéből vette át, melynek címe: „A nemzetbiztonsági tevékenység szerepe a közigazgatásban”. B. tanár úr nyugállományú altábornagy, a KFH egykori főigazgatója, az MFE-n a nemzetbiztonsági-biztonságpolitikai továbbképzés szakfelelőse (volt).
Ugyanabban a megyei lapban, a „Biztonságról közérthetően” rovatban jelent meg 2020. szeptember 14-én GYKJ „Láthatatlan pajzs koronavírus-járvány idején (a vírus terjedése új kihívások elé állítja a nemzetbiztonsági szolgálatokat is)” c. írása a „külső hírszerzés” és a „belső elhárítás” pandémia alatti feladatairól, amit szintén a KBA alapítójaként jegyez, és forrásaként ismét B. L., valamint J. E. MFE-s publikációit, az NBSZ Nemzeti Kibervédelmi Intézet egy tájékoztatóját és a Háború művészete c. (tudományos szempontból rosszul adatolt) Szun-ce könyvet (vagy magyar internetes bejegyzést), valamint a Magyar Nemzet egy online megjelent cikkét sorolja fel.
GYKJ azonban nemcsak tudományos ismeretterjesztő tevékenységével öregbítette a hírszerzés-elhárítás és a különleges katonai tevékenységek presztízsét, hanem a horrorfaló, irodalomszerető nagyközönséget is igyekezett megnyerni az ügynek, és ennek érdekében a jelek szerint a Magyar Honvédség altiszti állománya körében is szervező munkát folytatott. Mielőtt erre rátérnénk, ismerkedjünk meg egy másik jeles irodalmárral is:
Az Álomgyár kiadó GYKJ-nél sem kevésbé népszerű szerzője Borsa Brown („rendes” nevén Szobonya Erzsébet), az egzotikus helyszíneken játszódó erotikus-romantikus lélektani regények alkotója, 2020-ban megjelent „Végzet” című könyvével kilépett a komfortzónájából, és a történet középpontjába az amerikai különleges erők, a Delta Force egy katonájának fedésben végrehajtott különleges megbízatását és annak teljesítését állítja. A sztori egyik helyszíne Moszkva, és szerepel benne természetesen egy gyönyörű orosz kémnő is, akibe a főhős szerelmes lesz.


 A könyv elülső fedőlapján „John Cure író, terrorizmus-kutató” ajánlása olvasható („Sodró lelkületű. Őszinte. Különleges.”), a kiadó pedig a következő tőmondatokkal zárja a művet bemutató sorait: „Meginoghat egy katona hite? Haza… Kurvák… Kokain… Rumba… Mi a végzeted, Katona? Mert azt mondod, hogy tudod. De nem tudsz te szart sem! Borsa Brown különleges, szókimondó, ugyanakkor érzelmes és szenvedélyes, erotikus írásai hamar az olvasók kedvenceivé váltak. Új sorozatában, a tőle megszokott módon, titkos világba enged betekintést, amely bővelkedik érzelmi magasságokban és mélységekben. 18 év feletti olvasóknak ajánlott!” A könyv végén, az 581. oldalon pedig egy köszönetnyilvánítás az olvasóknak, a Borsa karakterek rajongói csoportnak, és „azoknak, akik tudásukkal, közbenjárásukkal, támogatásukkal segítettek, munkájukkal inspiráltak, információkat adtak át, vagy éppen betekintést engedtek egy elzárt világba. Bár biztonsági okok miatt csak a monogramjukat írhatom ki, ők úgyis tudják, hogy rájuk gondolok”.
Kik azok, akik tudásukkal, közbenjárásukkal támogatnak és segítenek, inspirálnak, információkat adnak át, vagy éppen betekintést engednek egy elzárt világba, nemcsak Borsa Brown-nak, hanem – feltehetően – másoknak is, bár tisztában vannak azzal, hogy „biztonsági okok miatt” ezt engedély nélkül nem tehetnék meg? (Ezért aztán a könyv végén csak a monogramjukat adják meg.)
Íme a monogramok, a rendfokozatok és a hovatartozások:
M. F. M.: c. nb. tzls. NBSZ (Nemzetbiztonsági Szakszolgálat)
Gy. K. J.: KBA-alelnök (Közép-európai Biztonsági Képzési és Kutatási Központ); MHTT NBSZ (Magyar Hadtudományi Társaság, Nemzetbiztonsági Szakosztály)
P. A.: tzls. TEK (Terrorelhárítási Központ)
Ny. Gy.: őrm. MH (Magyar Honvédség)
P. J.: ftőrm. MH-KRDD (Magyar Honvédség, MH2 Vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár)
Ezek után már csak az a kérdés, hogy az olyan titkosszolgálatok, mint az NBSZ, vagy az olyan elit rendőri alakulatok, mint a TEK, vagy a Magyar Honvédség ugyancsak elit Különleges Rendeltetésű Dandárjának tiszthelyettesei (altisztjei) „szaktanácsadói” tevékenységüket parancsnokaik tudtával és engedélyével folytatják-e, Borsa Brownon kívül másoknak is készek-e felajánlani tudásukat, kapnak-e érte valamilyen fizetséget vagy beérik köszönetnyilvánítással, a katonai elhárítás és a többi illetékes rendőri vagy nemzetbiztonsági szolgálat odafigyel-e a hasonló jelenségekre, és kész-e megvédeni a katonai-nemzetbiztonsági körökben feltűnően jól pozicionált GYKJ-t és kollégáit (bajtársait) az idegen titkosszolgálatok (mondjuk a GRU) esetleges nemkívánatos befolyásolási kísérleteitől.
Kuti ezredes (volt) tiszteletbeli elnök és GYKJ alapító alelnök, a műveleti (operatív) igazgató úr a jelek szerint kiváló ismeretterjesztő-toborzó munkát végez a tiszthelyettesek (altisztek) között is, akik a tudásukat készek továbbadni az arra érdemeseknek, noha annyi eszük azért lehetett volna, hogy a szerzőt megkérjék, ne név szerint (monogramjuk feltüntetésével) és a rendfokozatok, szolgálati helyek megadásával hálálkodjon nekik. Vagy pont ők voltak azok, akik megkérték, hogy tegye közzé ezeket az információkat? Ez így, ha az „illetékesek” szakmai szempontból értékelnék a szerzőnek nyújtott „támogatást és segítséget” (és mitől lenne egy Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat jóhiszemű?) csoportos felajánlkozás az oroszoknak, a bennfentes információk szivárogtatására kész altisztektől, GYKJ-n keresztüli elérhetőségük jelzésével, egyben az egyik legolvasottabb magyar írónő tudtán kívüli „beugratásával”. Borsa Brown biztos nem kém, de a baráti (szakértői) segítségért cserébe érthetően szívesen népszerűsíti a támogatóit, akik így ismertségre és hasznos kapcsolatokra tesznek szert, talán még azokban a multinacionális vállalati, kommunikációs szakmabeli körökben is, amelyeknek – önéletrajzuk szerint – fiatalabb korában GYKJ és Szobonya Erzsébet is tagja volt. Ó, ha még egyszer én is fiatal lehetnék! Bár annyit talán a fiataloktól is el lehet várni, hogy belássák, a katonatiszti (vagy altiszti, ez most egyre megy) hivatás és az üzleti érdekeltség effajta összemosása – történjen az a hazai könyvkiadás vagy a nemzetközi vállalati élet területén – nem teljesen etikus, és az ország érdekei szempontjából nem is teljesen veszélytelen.

Explorator s.k.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy nagy szelet a nemzetbiztonsági felsőoktatás tortájából, ami megfekszi a gyomrunkat