Hogyan járt túl a furfangos proszekútor a hiszékeny ügyfél eszén: tanmese

A jogi ügyekben járatlan (noha más területeken viszonylag tapasztalt) ügyfél – nevezzük Sopánkának – 2012. október vége táján (oly régen volt, talán igaz se volt, de sajnos igen) bejelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) Budapesti Regionális Osztályán (BRO) egy szerinte kiemelt fontosságú ügyben, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet (NKE) és a nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő visszásságok tárgyában. A KNYF BRO várt egy hónapot, majd október vége felé Tájékoztatás című hivatalos levelében arról értesítette Sopánkát, hogy (idézzük): „Az Ön által ekkor és ekkor tett beadvány az abban foglaltak kivizsgálása végett megküldésre került a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felett felügyeleti jogokat gyakorló dr. Szarka Gábor, honvédelmi minisztériumi kabinetfőnök részére, mivel a beadvány, illetve annak mellékletei büntetőeljárás megindítását megalapozó adatokat, információkat nem tartalmaztak”.

 

Az ügyfél ezután még panaszkodott egy kicsit, de azt a fellebbviteli ügyészség elutasította, így kénytelen-kelletlen beletörődött a megváltoztathatatlanba. Ezután egy bő évtizeden keresztül várta, hogy a HM-től értesítést kapjon az ügyészség által elrendelt (vagy nem is?) vizsgálat eredményéről, de hiába. Ekkor váratlanul megszállta a kisördög, és szinte napra pontosan 11 évvel a feljelentés (mert ő annak tekintette) megszületését követően, érintettként adatigényléssel fordult a (Honvédelmi) Minisztériumhoz, hivatkozva a valamikori „Tájékoztatás”-ban szereplő ügyviteli nyilvántartási számra és az eset időpontjára, kérve, hogy az adott üggyel kapcsolatban született dokumentumokról adjanak számára valamilyen hozzávetőleges információt. A HM udvarias hangvételű válaszában közölte Sopánkával, hogy „az Ön által igényelt dokumentumot a Honvédelmi Minisztérium nem kezeli”.

Szarka Gábor tehát a bejelentésben foglaltak ügyében a KNYF BRO felszólítása vagy felkérése ellenére semmilyen intézkedést nem tett, az ügyészség pedig nem ellenőrizte, hogy az általa elrendelt (vagy javasolt, kért) kivizsgálás megtörtént-e – vonta le az egyáltalán nem elhamarkodott következtetést az ügyfél, aki azóta is a sebeit nyalogatja.

Az unhappy end, azaz a tragikus (vagy tragikomikus?) végkifejlet egy váratlan fordulat képében 2024 januárjában jelentkezett. A Morcimaci-n található blogbejegyzések szerzője, Explorator – szigorúan törvényes úton, Sopánka beleegyezésével – megszerezte a HM Miniszteri Kabinet részére (állítólag) megküldött ügyészségi átirat irattári példányának hiteles fénymásolatát (beszkennelt példányát), és annak szövegét (a személyes és egyéb szenzitív adatok kihagyásával) a publikum okulására ezennel közszemlére bocsátja.

Tehát nem „a benne foglaltak kivizsgálása végett” (ahogy az az ügyfélnek szóló tájékoztatásban és a panasz elutasításának indoklásában szó szerint szerepel), hanem „az esetleg szükségesnek tartott intézkedések megtétele céljából”!

Kérdések: Mit jelent a régies, a nyelvtankönyvek szerint már nem ajánlott, de a jogi szaknyelvben még sűrűn alkalmazott „a benne foglaltak kivizsgálása végett” kifejezés, összehasonlítva az „a szükségesnek tartott esetleges intézkedések céljából” szófordulattal? Explorator szerint azt, hogy Szarka Gábornak mint az adott időben az NKE Felügyelő Bizottságában a HM-et képviselő tagnak, egyben a honvédelmi, azon belül a katonai nemzetbiztonsági felsőoktatást felügyelő miniszteri megbízottnak hivatali (munkaköri) és kutya kötelessége lett volna kivizsgálnia az ügyészségtől (de egyébként bárhonnan) hozzá beérkezett, ezzel kapcsolatos beadványokat, és semmiképpen sem azt, hogy „esetleg”, feltételes módban, ha éppen ráér vagy kedve van hozzá, akkor nézzen bele a paksamétába, vagy dobja ki az egészet a szemétbe. Ha bűncselekményre utaló adat nem is lett volna a beadványban, saját hatáskörben más intézkedés (például fegyelmi eljárás, vagy egyszerűen csak a feltárt esetleges hiányosságok kiküszöbölésének kezdeményezése) még igenis szükségessé válhatott volna.

Miért kellett az ügyészségnek „finoman”, (ravaszkodva), de félreérthetetlenül jeleznie Szarka Gábor felé, hogy legjobban teszi, ha egyáltalán nem foglalkozik az átküldött anyaggal? Miért kellett a bejelentő (feljelentő?) és a megnevezett tanúk (valamint elkövetők) személyes adatait kiadni annak a Szarkának, akiről egyébként az anyag terhelő adatokat, információkat is tartalmazott? Csak nem azért, hogy legyen alkalma eltüntetni a bizonyítékokat, befolyásolni a tanúkat, zsarolni az elkövetőket, megtorolni a bejelentőn a rajta esett sérelmet?

Az eredmény (a Wikiszótár szerint): Megvalósult vagy elért cél. Ha az ügyészség valóban abból a célból (a „végett”) küldte meg a dokumentumokat Szarkának, hogy ő a benne foglaltakat kivizsgálja, akkor a cél nem valósult meg, az intézkedés eredménytelen volt. Ha viszont a cél a dokumentumban részletezett több tucat, egymással összefüggő rendszerbe szervezett bűncselekmény eltussolása volt, akkor az ügyészség intézkedése nagyon is eredményes volt.

Miért kellett Sopánkát egy közokiratban álnok módon félrevezetni egy másik közokirat tartalmát illetően (kétszer is, ami nem lehet véletlen)? Talán az ügyészségnek volt oka félni Sopánkától?

Továbbá: Ez a Szarka nem az a Szarka, aki ugyanezen minőségében a NATO mandátum alapján létrehozott Nemzeti Biztonsági Felügyelet hasonló témában hozzá intézett, kivizsgálásra szóló felhívásának sem tett eleget? Egyszer majd ezt is elmesélem. És még: Ez a Szarka nem az a Szarka, akiből jó néhány vargabetű leírását követően 2020 október 1-.től az einstandolt Színház- és Filmművészeti Egyetem első kancellárja lett?

 Hogyan függ mindez össze a szinte teljes magyar egyetemi szféra titkosszolgálati megszállásával, a magyar ifjúság elbutításával és a NATO elleni, orosz utasításra magyar bázisokról végrehajtott kémkedéssel? És mi lett volna, ha … Ha 2012-ben másként alakulnak a dolgok, mondjuk az ügyészség másként áll hozzá a bejelentéshez (ez már tényleg a képzelet birodalma), és mi lenne ma a nagy büdös világhelyzet, ha már akkor kiderült volna az, ami majd csak ez után fog?

A fenti kérdéseket persze még a végzős jogi egyetemisták, sőt a már praktizáló jogtudós professzorok, de még az Alapjogi Központ „biztonságpolitikai szakértő” kommentátorai sem tudnák (vagy akarják) megválaszolni anélkül, hogy ne lennének tisztában mindazokkal az adatokkal és információkkal, amelyek – az ügyészség szerint – „nem alapozták meg büntetőeljárás megindítását”. Ezért a közeljövőben Explorator ebből és más dokumentumokból szemezgetve, a Kabul rózsáját leleplező Anonymus-hoz hasonlóan az általános adatvédelmi törvény által is oltalmazott szerzői álnéven, de – Anonymusszal ellentétben a személyiségi és egyéb jogok szigorú betartásával – néhány konkrét epizódot elmesél a színész-palántáknak, a joghallgatóknak és a nemzetbiztonsági szakos egyetemistáknak, meg minden arra kíváncsi embernek abból a több tucat igaz történetből, amit Sopánka a 2012-es bejelentésébe foglalt, de a KNYF BRO és a fellebbviteli ügyészség említésre méltónak sem tartott.

A Wikiszótár az „eredmény” szó jelentésének kifejtését így folytatja: „A korábbi állapot megváltoztatásával elért kívánatos helyzet, új állapot, vagy létrehozott termék, amit tervszerű módon munkával, bátorsággal, hozzáértéssel, kitartással valósítottak meg”. Ez úton is gratulálunk a rókalelkű proszekútoroknak, akik tervszerű módon munkával, bátorsággal, hozzáértéssel, kitartással, de leginkább mérhetetlen ravaszsággal túljártak Sopánka eszén, és ezzel helyzetbe hozták Szarkát, megteremtvén a nemzetbiztonsági felsőoktatás, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem tönkretételében való „eredményes” közreműködéséhez szükséges feltételeket.

Explorator s.k.