Süketen és vakon a jövőbe

 

Egy, a V4-ek oknyomozó újságíróiból alakult hírportálon Jan Kuciak azt feszegeti, hogy amennyiben Robert Fico szlovák államfő szövetségese – nem Orbán Viktor, hanem a belföldi támasza és védence –, a nevéből ítélve magyar származású Tibor Gašpar lesz a szlovák hírszerzés (SIS) új főigazgatója (amire komoly esély van, hiszen ő a kormányfő első számú jelöltje), akkor egyes szövetséges államok (NATO-tagországok) titkosszolgálatai beszüntethetik a szlovákokkal folytatott információcserét, tekintettel Gašpar közismert maffia-kapcsolataira. Ha Gašparon keresztül a szövetségesek információi rossz kezekbe kerülnének, az rendkívül hátrányosan érinthetné a NATO biztonsági érdekeit, talán azért szellőztetik meg jó előre ezt a barátságtalan (de kényszerű) ellenlépést, hogy elgondolkodtassák Robert Ficot különutas politikájának Szlovákiára nézve is veszélyes következményeiről. Szlovákia biztonságát nemcsak a belső és külső hírszerzésért egyaránt felelős szolgálat bűnözők irányítása alá helyezése csorbítaná, hanem az az információs elszigeteltség is, amivel a NATO-tagországok várható reakciója együtt járna.

Ennek kapcsán érdemes komolyan elgondolkozni azon, hogy vajon a magyar kormány részéről az orosz-ukrán háború ügyében követett különutas politika NATO-n belüli megítélése nem vezetett-e már eddig is a nemzetbiztonsági szolgálatok közötti információcsere korlátozásához, és meddig fokozhatóak még „büntetlenül”, azaz még ennél is súlyosabb következmények nélkül a Szövetség egységének aláaknázását célzó – egyértelműen az oroszoknak kedvező – intézkedések, beleértve a titkosszolgálati információkkal is megtámogatott belső és külső propagandát és még ki tudja, hogy mit.

Explorator szeretné ismét leszögezni (ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni), hogy minden országnak, tagállamnak joga van a különvéleménye hangoztatásához, nemzetközi testületi szavazásokon a határozati javaslatok támogatásához, vagy elutasításához, vagy a tartózkodáshoz, vagy az ülésekről való önkéntes (!) távolmaradáshoz. Az sem igaz, hogy Magyarországot – bármilyen súlyos mulasztás miatt – ki lehetne zárni a NATO-ból vagy az EU-ból. A Szövetség alapokmánya nem ismeri a kizárás intézményét. Korábban Franciaország számos alkalommal vétózott meg NATO-határozatokat, egy időre még a katonai szervezetből is kivonult, ehhez képest a fegyverszállítások és az energia-szankciók ügyében Magyarország álláspontja még csak nem is egyedüli. Görögország és Törökország NATO-tagként többször is az egymás elleni háború küszöbére jutott, mégsem zárták ki egyiküket sem a Szövetségből.

Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azokon a jelzésértékű figyelmeztetéseken, amelyek szerint Magyarország egyre kevésbé tudja hitelesen cáfolni, hogy nem a NATO-hoz, hanem Oroszországhoz fűzi stratégiai elkötelezettség, és a színfalak mögött össze is játszik Moszkvával. Annak a nem kevés, egyre inkább egységes összképbe szerveződő jelenségnek, amelyekhez hasonlót Explorator is – jószándékú figyelemfelhívásként – felvonultat a blogján, súlyos következményei lehetnek.

A NATO Biztonsági Hivatala visszavonhatja a Szövetség brüsszeli központjához és más szerveihez rendelt magyar diplomaták és katonák megbízhatósági tanúsítványait; a NATO Hírszerző- vagy Különleges (kémelhárító) Bizottsága, sőt maga a Tanács nélkülünk hozhat határozatokat; diplomáciai, gazdasági, katonai nyomás alá helyezhetik a magyar kormányt; teljesen beszüntethetik a hírszerzési információk cseréjét, sőt Magyarország a tagállamok hírszerzésének és elhárításának célországává válhat; nyilvánosságra hozhatják a titkos magyar–orosz együttműködés bizonyítékait.

És van egy olyan balsejtelmem, hogy ez csak a kezdet lesz...