Szabad a vásár

 A ZSKE 2013-as együttműködési megállapodásainak az előzőeken túl még számtalan érdekes folyamodványa van, amikre majd óhatatlanul vissza fogunk térni, de most – ígéretünknek megfelelően – lépjünk tovább. A KNBSZ-szel 2017. májusban megkötött új megállapodás

 

4. oldalán - mint rövidesen saját szemeinkkel is látni fogjuk - a 12-15. pontok szorosan összefüggnek: A 12. pont lehetőséget biztosít a KNBSZ-nek, hogy a ZSKE hallgatói közül toborozzon munkatársakat. A 13. pont megengedi, hogy ezeknek a munkatársaknak a ZSKE-n folytatott (szakirányú) egyetemi képzésében a KNBSZ munkatársai részt vegyenek. A 14. pont ezt az együttműködést konkretizálja az oktató- és tudományos kutatómunkát végző személyek és a doktori képzésben részt vevő hallgatók vonatkozásában. A 15. pont szerint „A tudományos együttműködés keretében a ZSKE támogatja a KNBSZ TT (Tudományos Tanács) által felügyelt és a KNBSZ-nél folytatott nemzetbiztonsági, különösen a katonai hírszerzési és elhárítási, a biztonság- és védelempolitikai, a kibervédelmi, az információs-technológiai, a haditechnikai, az értékelő-elemző, valamint a terrorizmussal összefüggésben folytatott alapkutatást, alkalmazott kutatást és kísérleti fejlesztést, valamint az ezekhez kapcsolódó tevékenységet.”

 

 Van egy rossz hírem: A 14. pont értelmetlen, logikai nonszensz, ugyanis a ZSKE-nek 2017-ben nem volt doktori iskolája, azaz doktori képzése, sőt kapaszkodjatok meg, a jogelőd ZSKF-nek, a főiskolának sem, holott ez a kitétel a 2013. februári ZSKF-KNBSZ megállapodás 9. pontjában is szó szerint így szerepelt: „Az együttműködő felek a feladatkörükben oktató és tudományos kutatómunkát végző személyek, valamint a doktori képzés hallgatói részére kölcsönösen oktatási, kutatási és publikációs lehetőséget biztosítanak.”. Mi van?? Mit szól ehhez a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), aminek 2012 óta volt és van hadtudományi doktori képzése, és azon belül (katonai) nemzetbiztonsági tudományszakja, és van együttműködési megállapodása is a KNBSZ-szel, ami ráadásul még korábbi is, mint a ZSKF-fel 2013-ban nyélbe ütött változat? A jelek szerint a KNBSZ A3 főosztályvezető (egyben akkortájt már az NKE NBI Katonai Nemzetbiztonsági Tanszék vezetője is) a megállapodás kidolgozásakor annyira nem fordított figyelmet a partnerszervezet (a ZSKF) tényleges lehetőségeire, hogy a dokumentumba egyszerűen „átemelte” az NKE-vel kötött korábbi megállapodás doktori képzésre vonatkozó (de a ZSKF-re, illetve a ZSKE-re nem alkalmazható) részét is!

Egy valamirevaló nemzetbiztonsági szolgálattól jogosan lehetne elvárni, hogy az együttműködési és egyéb dokumentumokat a munkatársai ne copy-paste módszerrel szerkesszék, vagy ha igen, akkor az elöljárójuk mondjuk 10 éven belül észrevegye és kijavítsa a hasonló szarvashibákat. Észrevenni, kijavítani, ellenőrizni, felelősségre vonni – ezek a KNBSZ-nél ismeretlen fogalmak, akárcsak a megbízhatóság, a korrektség és a hitelesség.

A KNBSZ az NKE-t több más egyetemmel is „megcsalta” (később még hozok fel elrettentő példákat). Vajon mit szól ehhez a „sértett fél”? Semmit. A 2011. évi CXXXII. törvény (az NKE tv.) szerint „államtudományi és közigazgatási, rendészeti, katonai, nemzetbiztonsági, valamint nemzetközi és európai közszolgálati képzések tekintetében oklevél kiadására az Egyetem jogosult”. Explorator szerint ezt úgy kell érteni, hogy nemzetbiztonsági képzettséget igazoló oklevél kiadására csak (!) az NKE jogosult. Ha ugyanis az NKE más egyetemek (és főiskolák) mellett lenne (szintén) jogosult nemzetbiztonsági oklevél kiadására, akkor más lenne a mondat szórendje, mégpedig: „Az egyetem jogosult nemzetbiztonsági stb. oklevél kiadására”, sőt egyáltalán nem lett volna szükség külön NKE törvényre, elég lett volna a felsőoktatási törvényre (Nftv.) hivatkozás az NKE megalapításakor. Az NKE-re külön szabályok, jogosultságok és kötelezettségek vonatkoznak, éppen a képzés speciális jellege miatt. Az Nftv. 15. § (2) szerint „felsőoktatási szakképzésben felsőfokú szakképzettség szerezhető, amelyet oklevél tanúsít. A ZSKE (ma már MFE) tehát egy olyan okleveles felsőfokú nemzetbiztonsági szakképzést tudott akkreditáltatni és indítani, amelyre az NKE tv. értelmében nem volt jogosultsága. Így eshetett meg – a KNBSZ hathatós támogatásával –, hogy a katonai hírszerzés és elhárítás egyes szakmai tárgyainak oktatását felvállalta egy magánegyetem, ahol ugyanazok tanítanak fő- és/vagy másodállásban, mint akik az NKE-n közalkalmazottként alap- és mesterszakon, valamint a doktori képzésben oktatnak. Ez úgy látszik nem valósít meg összeférhetetlenséget (?), mint ahogy az sem, hogy az NKE-vel való együttműködési megállapodást ugyanaz a KNBSZ-es (elhárító) ezredes dolgozta ki és fogadtatta el a feletteseivel, aki aztán "másodállásban" (vezényeltként) az NKE tanszékvezetője lett, és ebben a kettős minőségében nemsokára a KNBSZ és a ZSKF (majd a ZSKE) között is együttműködési megállapodást kovácsolt, amelynek szintén ő lett a végrehajtási felelőse. Az egyik helyen megismert hivatali (vagy éppen szolgálati) titkot tartalmazó információit így annak az ellenérdekelt intézménynek a javára használhatta fel a másik helyén (vagy a harmadikon, esetleg volt még negyedik, ötödik is? Bizony volt!), amelyik az ő számára, személyesen is a legnagyobb hasznot biztosíthatta. Talán azért nem tette szóvá senki ezt az anomáliát - vagy aki szóvá tette, azt elhallgattatták (kéz kezet mos, holló a hollónak)-, mert nagy a piaci kereslet és kínálat, sokan szeretnék különböző okokból elsajátítani a nemzetbiztonsági ismeretek csínját-bínját, és szert tenni ebben a körben hasznos kapcsolatokra, sokan pedig szívesen részt vennének a nagy presztízsű és jövedelmező nemzetbiztonsági felsőoktatásban a "szolgáltatói" oldalról is. Sok az eszkimó, és sok a fóka. Nagy a verseny, szabad a vásár! Az az intézmény, amelyik elismert, sikeres szakoktatókat tud erre a feladatra alkalmazni, jobban vonzza az érdeklődőket, és a velük járó állami „fejpénzt”, ösztöndíjakat, tandíjakat, esetleg pályázati pénzeket, kutatói megbízásokat is.

A ZSKE e területen tevékenykedő, „szakmai” tárgyakat oktató munkatársai kétségkívül ennek a speciális tevékenységi területnek az elismert, sikeres művelői, akik nem félnek a versenytől. Mindhárman a hadtudomány (azon belül a katonai nemzetbiztonsági szakirány) PhD-fokozatos doktorai. Egyikük nyugállományú altábornagy, az egykori Katonai Felderítő Hivatal volt főigazgatója; másikuk ugyanott igazgatóhelyettes volt, ő nyugállományú ezredes, szintén egyetemi tanár (legalább három egyetemen oktat), számtalan tudományos egylet, alapítvány, „központ” vezető tisztségviselője, köztük a Magyar Hadtudományi Társaság Nemzetbiztonsági Szekciójának elnöke; harmadikuk egyetemi magántanár, a szakma nagy öregje, mondhatnánk doyenje. Szerencsére még ő is szellemileg friss, aktív, tevékeny, alkotóképes.

És még valami: az egymással vetélkedő szakmai műhelyek, tudományos kutatóhelyek, oktató csoportok, egyetemek, főiskolák közötti versenyben valóságos adu ász az a meggyőző ajánlólevéllel felérő együttműködési megállapodás, amelyben a KNBSZ – nyilvánvalóan az ő képességeikben bízva – közvetlenül bevonja, mintegy felkéri a ZSKE-t, hogy támogassa „a KNBSZ TT (Tudományos Tanács) által felügyelt és a KNBSZ-nél folytatott nemzetbiztonsági, különösen a katonai hírszerzési és elhárítási, a biztonság- és védelempolitikai, a kibervédelmi, az információs-technológiai, a haditechnikai, az értékelő-elemző, valamint a terrorizmussal összefüggésben folytatott alapkutatást, alkalmazott kutatást és kísérleti fejlesztést, valamint az ezekhez kapcsolódó tevékenységet.”

Néhány nappal az idei, november 11-i Felderítők Napja után nem akarok ünneprontó lenni, de azt hinné az ember, hogy ha olyan komoly, felelősségteljes munkát bíz a KNBSZ főigazgatója kiváló nyugdíjas munkatársaira, mint a szakmai oktatás, a tudományos kutatás, vagy a megállapodás 3. pontjában  szereplő „munkaerő-kiválasztás” és „azokhoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységek” (lásd):

 

akkor azokba (a „kiegészítő tevékenységekbe”) beletartozik a szakmai minőség-ellenőrzés, a titokvédelem, a nemzetbiztonsági védelem és ellenőrzés meg effélék is, amiket egyébként törvény ír elő a szolgálatok számára „nemzetbiztonsági érdekből”. Ehelyett mi történt?

Az történt, hogy a Biztonságpolitikai és nemzetbiztonsági szakirányú továbbképzési szakot 2017-ben indították el, és a tíz-egynéhány felvett hallgató között ott volt az a Győrffy-Kiss József (GYKJ), másképp John Cure nevű horrorregény-szerző és harcművészeti oktató, aki a Systema, orosz harcművészeti rendszeren keresztül és több más módon is kapcsolatba hozható a GRU-val (az orosz katonai felderítéssel). GYKJ a nemzetbiztonsági (hírszerző) képzettség (kiképzettség) megszerzését követően 2018-ban megalapította a Közérthető Biztonságért Alapítványt (KBA), amelynek örökös tiszteletbeli elnöke, dr. Kuti Ferenc főiskolai tanár 2021-ben létrehozta a Mercurius Üzleti Hírszerző Akadémiát (MÜHA). A KBA és a MÜHA orosz érdekeket kiszolgáló információszerző és propaganda-tevékenysége az Ukrajna elleni agressziót hónapokkal megelőzően oly mértékben megerősödött, hogy az a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok, elsősorban a KNBSZ figyelmét is felkelthette volna, de ez nem következett be még azok után sem, hogy az atlatszo.hu az itt (e blogon) többször is hivatkozott cikksorozatát közzé tette a világhálón. Azóta is folyik a lázas „nyomeltakarítás” és a vehemens tagadás, amiben GYKJ mint a KBA alapítója és „műveleti igazgatója” jár az élen, miközben az általa „stratégiai partnernek” tekintett ZSKE (illetve ma már MFE) hallgatásba burkolózik.

Explorator azonban nem tudja nem észrevenni, hogy Kuti ezredes személye összekötő kapocsként foglalja egységbe a gyászos véget ért Drégelyvár „D”, másképp Koncz Márton Üzleti Hírszerző Akadémiát és a nem kevésbé bukott (de még mindig közveszélyes) KBA Mercurius Üzleti Hírszerző Akadémiát. Vagyis akárcsak 2013-ban, 2017-18-ban is egy olyan triumvirátus, háromszög-formáció alakult ki, amelynek csúcsain a KNBSZ, az MFE (ZSKF, ZSKE) és egy ellenőrizetlen, szedett-vetett ügynök-csapat áll. A különbség csak annyi, hogy utóbbiak tevékenységének 2013-ban még elsősorban anyagi mozgatórugói voltak, 2021-22-től viszont egyértelműen az orosz hírszerző és propaganda-műveletek kiszolgálása a céljuk. Az, hogy ezt hogyan „nézhették be” a KNBSZ és az MFE hadtudós felderítői és elhárítói, még további kutató-feltáró munkát igényel.